Februári zarándokséta 2024.
- február 24. szombat
Plébániánk idei első zarándoksétáján (Szent Mátyás ünnepén) a budavári Nagyboldogasszony
templomot (közismert nevén Mátyás templom) vettük célba.
Zarándokcsapatunk a wekerlei templom előtti gyülekezőhelyről vágott neki az útnak. Az
idősebbek a Deák térről busszal, az edzett és sportos fiatalok pedig a Batthyány térről
gyalogosan közelítették meg a jól ismert helyet, ahol én még sohasem jártam, noha Pesten élek
1996 óta.
A templom – ez talán nem titok – Hunyadi Mátyás királyunkról kapta nevét, de azt talán már
nem mindenki tudja, hogy azért, mert mindkét esküvőjét itt tartották. Mátyás király építtette a
templom Dél-nyugati harangtornyát, amire az ott elhelyezett címer is utal, a keleti torony
csúcsán pedig a Hunyadiak címerállata, a holló ül, szájában a gyűrűvel. Miután – Marcsi
idegenvezetésével – megismertük a templom történetét és építészeti elrendezésének szakrális
értelmét, belülről is megcsodáltuk a templomot, kezdve a csak számunkra megnyitott
altemplommal, ahol közösen imádkoztunk, befejezve a karzaton lévő kincstárral. A barangolás
során egyéni elmélyülésre és töltekezésre is lehetőségünk volt.
A templomtól a Schulek-lépcsőn elindulva, kis utcákon keresztül értünk el az alagút tetején
lévő kilátóig, ahol rövid pihenőt tartottunk, majd a Várkert Bazáron keresztül jutottunk el a
Döbrentei tér Duna felé eső részén található Elek apó kútjához, ahol a játszótéri játékokat is
kipróbáltuk. Testileg ugyan így délutánra már el lehetett fáradni, de ez így, rendben is van a
külső és belső utazás után.
A történelmi múlt és a mai magyar lelki ember számára feltáruló jelen gyönyörűen
egybekapcsolódott. Az Erzsébet-hídon átsétálva a belvárosi Nagyboldogasszony templom
kápolnájában közös szentségimádás zárta ezt az ívet. A wekerlei hívek zarándokcsapata célhoz
ért. Fáradalmainkat a Kígyó utcában lévő Jégbüfében elfogyasztott kávé és sütemény mellett
pihentük ki.
Gáspár Gabriella
